A íjászatban a megfelelő technika elsajátítása után jön a következő lépés, a versenyzés elsajátítása. A versenyzés szerves része a címben említett mentális hadviselés. Jellemzően csak terep és 3D versenyeken van jelen ez a „küzdelem”, hisz itt vagyunk csapatokba kényszerítve 4-6 órára. Megfelelő időnk van ezt megtanulni, mert leginkább az élversenyzők között van ennek komoly szerepe, ezért is van, hogy néha az erősorrend kialakulása után, a 2. csapatban jobb eredmények érhetőek el, mondhatni surranó pályán, hisz itt nyugodtabb a környezet. Ennek a „fegyvernek” van támadó és védekező oldala. Én inkább a védekezést tartom etikusnak és sportszerűnek, de végső esetben a legjobb védekezés a támadás. A mentális hadviselés nehéz, fáradságos és kétélű fegyver.

A jó versenyző a verseny során próbálja fenntartani a számára megfelelő hangulati szintet, minél kisebb hullámokat keltve azon. A csapaton belül sokféle versenyzővel találkozhatunk, aki valamilyen módon képes hullámokat generálni, vagy simítani azokat, jó ezt kiismerni az első néhány célon, hogy tudjuk, mire számíthatunk. Ne feledjük a pozitív személyiségek ugyanúgy jelen vannak, mint az ártó szándék. A pozitív csapattársaktól a verseny folyamán jó energiák, elismerés, néha akár lelkesítés is érkezhet. Ebbe az irányba érdemes energiát fektetni, vagy másképpen szólva visszaadni. Fontos forrás ez, ha a verseny során kisebb zökkenők gördülnek elénk. A negatív személyiségekkel nem érdemes csatát vívnunk, kivétel, ha erősebb fegyverekkel rendelkezünk. A energiáink felesleges pazarlása nem kifizetődő és nagyobb a valószínűsége, hogy teljesítményünkre rossz hatással lesznek. Ezen személyiségek kizárása a legjobb megoldás, ez persze nem könnyű feladat.

Legjobb, ha kiismerjük ellenfeleinket és a legnagyobb ellenfelünk ismerete a legfontosabb. Ki a legnagyobb ellenfelűnk? Ki az, akinek bizonyítani akarunk? Ki az, akinek elismerése a legfontosabb számunkra? Ki legyen a legfontosabb rajongónk? Nos, biztos sokatokban már megfogalmazódott a válasz. Bizony, saját magunkról van itt szó. Saját képességeink ismerete, magabiztosságunk a legjobb védelmi fegyver a támadókkal szemben. A jó versenyző a verseny során kontrollálja a gondolatait, cselekedeteit, folyamatos beszélgetésben áll Önmagával. Ez ugye az Önbeszéd, ami minden egyéni sportban fontos szerepet játszik. Ezt a fajta Önbizalmat nem könnyű megszerezni és folyamatosan, akár éveken át fenntartani, de vele a siker garantáltan mellénk szegődik. Nincs az a mentális hadviselés, ami képes megtörni egy magabiztos versenyzőt, aki el se tudja képzelni, hogy veszíthet. Ez az első számú védelmi eszközünk, erősítése folyamatos feladat!

Önmagunk kiismerésével bővíthető fegyvereink tárháza. Sok tapasztalattal és odafigyeléssel meghatározható mi az, ami képes minket zavarni és mi az, aminek a jelenléte kifejezetten javítja eredményüket. Fontos dolog, hogy a környezetünket a megfelelő irányba tereljük, de erre ne használjunk el túl sok figyelmet és energiát. Idővel tudatunk képes ezeket a tanult gondolatformákat, viselkedésformákat elsajátítani és ez automatikussá is válik, mint ahogy ez lövésciklusunkkal is tapasztalható.

A támadó taktikák nem meglepően a fent leírtak ellentéte. Miként és hogyan tudjuk csapattársainkat ebből a „kényelmi” fázisból kizökkenteni. Van ennek közvetett és közvetlen fajtája is.

Közvetett lehet akár a csapat minimális lassítása, vagy épp gyorsítása, ami saját vagy csapattársunk energia bevitelét segíti, vagy épp akadályozza. A megfelelő folyadék és a vércukorszint fenntartása fontos feladat, ezt minimálisan képesek vagyunk befolyásolni, ha nem hagyunk sok levegőt, felesleges időt a csapatnak. A gyengébb versenyzők a feszített tempóban elfeledkeznek ezekről a fontos dolgokról. Amennyiben támadni szeretnénk inkább ezt a közvetett módot használjuk, úgymond fű alatt.

Közvetlen támadás lehet, akár egy téma aminek célja van, a csapattárs technikájának „javító” szándékú kritizálása, vagy bármi ami kizökkenti ellenfelünket a magabiztos versenyzésből.  Ismerek olyan versenyzőt, aki szándékosan vitákat, veszekedéseket generál a csapaton belül, mert ez Őt nem zavarja, sőt akár fel is dobja, míg ellenfelei kellemetlenül érzik magukat. A csapaton belül ilyenkor jó időre felborul a pozitív csapattársi szerep is, tehát ellenfeleink egymást segítő hozzáállása is megszűnik, rövid időre. Ne feledjük azonban, hogy a közvetlen támadás sokkal energiaigényesebb, mint a közvetett, vagy a védekezés és nem is biztosan hatásos, viszont mentálisan biztosan fáradunk tőle. Nem mellékesen az ilyen eszközöket használó versenyzőket társaik nem szeretik, idővel kiközösítik, eredményeit figyelmen kívül hagyják, elmaradnak a gratulációk, stb.

A fenti hadviseléseket tapasztalt versenyzőknek ajánlom és inkább csak a csúcsversenyeiken. Persze ez kinek-kinek mást jelent, nemzetközi versenyt, országos bajnokságot, vagy csak egy GP-t, kis versenyt, de nagyon fontos, hogy ellenfeleinket tiszteljük és ezeket a fegyvereket határok között használjuk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Most szólj hozzá!
írd be ide nevedet